"Ziegler Éva, alias E. M. Marthacharles, egy olyan történetet tárt az olvasó elé, ami az elejétől kezdve bevonzza az embert, és szinte lehetetlen letenni. Nem egy központi probléma megoldására épül a történet, hanem a nemzedékeken áthúzódó, doom vírus okozta változások története. Minden egyes, a kérdésre megoldásként adott válasz újabb kérdéseket vet fel, ahogy az újabb és újabb nemzedékek "mutációja" egyre jobban elválasztja az emgurukat a homo sapienstől. Ennek ellenére egy családként tudnak működni, a fennálló egyre jelentősebb különbségek ellenére."

"A tudományos precizitással, mégis szórakoztatóan megírt regény lapról lapra új, megdöbbentő információkkal képes meglepni, olykor pedig sokkolni az olvasót. Az LMBTQ témát is érintő regény egy kicsit még tovább merészkedik, és a vérfertőzés különböző fokozataival "sokkolja" az olvasót. Első olvasásra megdöbbentőek lehetnek ezek a dolgok, de elfogadva az emguru faj fejlődési ívét és a társadalmi változásokat, mely az új faj megjelenése vált ki, sokkal elfogadóbban állunk a témához. Persze, végig ott lebegett az én fejemben is, hogy itt valami furcsa dolog van a háttérben, ráadásul időnként előbukkan egy mellékszál is, ami látszólag nem tart semerre. A regény végén azonban minden a helyére kerül, és minden furcsaság is megtalálja a saját polcát, ahová való."

"Aki rendszeresen követi az oldalt, az észrevehette, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb a sci-fi. Ez azért van, mert meguntam, hogy mindig ugyanazt a történetet kapom egy kicsit más tálalásban. Szinte minden író a zsáner fősodrát követi és nem tudnak újat hozzátenni a már tövig rágott csonthoz. Éppen ezért fordultam a ponyva és a szépirodalom felé, mert változatosságra vágytam. Ziegler Éva ezen regénye igen messze esik a mainstream irányzattól, aminek köszönhetően frissítően hatott rám. Visszaadta a reményt, hogy olvashatok még jó sci-fiket, és nem kell mindig ugyanazokat a köröket bejárnom."

"A könyvet azoknak ajánlanám, akik egy másfajta sci-fire vágynak, mint ami a fősodorba bekerült az utóbbi 5-10 évben. Az írónő stílusa és a történet "vizuális" megjelenítése plusz érdekességi faktor, ami élvezetesebbé teszi az olvasást és segít jobban belemerülni a történetbe. A közvetlen hangnem pedig "családiassá" teszi a történetet, aminek köszönhetően úgy érezzük, hogy mi is ott vagyunk a tiszai szigeten, a Palla család és vendégei között."

"Szia, nem is tudom, hol kezdjem! Mint az egyik első megrendelő, most jutottam el oda, hogy befejezzem a kb. két hete félbehagyott könyved.

Először is, széles mosollyal gratulálok! És telehuggies! Odatetted rendesen. Voltak kétségeim, vártam valamit, amihez képest egészen más érkezett. Nem tudom, hogy lesz-e még olvasód, aki ennyire élvezte volna azt, hogy (többek között) ez egy nagyon szerethető Családregény.

Teljesen hiteles, otthonos és tökéletes ecsetvonásokkal megrajzolt Akácossal, Kotán-ősökkel, olasz gróffal, mindennel. Bárki szeretné, hogy oda meghívást kapjon. (Az a gyanúm, hogy csak úgy működhetett, hogy tele van családtörténeti sajátélménnyel.) Teljesen felidézi azt az összehasonlíthatatlan hangulatot, amit a legjobb családregények kiváltanak (kicsit pl. a Sorel-házra emlékeztet).

Nem akarom hosszan ragozni, lelkes vagyok, de mint elsőkönyvesnek, megerősítésként el kell mondanom még, hogy a narráció, a prózastílus is egészen remek! Következetes, professzionális, élvezhető, szellemes, még a kvázi-szleng is (nálam a héderelés már kívül esik a vállalhatón, de Martha világában sokszor visszaköszön és nem erőltetett). Stiláris mikrodiszkomfort-érzet is csak néha akadt, egy komoly szerkesztő pár óra munkával ezeket mind el tudta volna távolíttatni veled. Szóval érett szöveg, elsőre, na.

Ha elindulnál az angol kiadás felé, azért javasolnék valamit. A három előadás a végén, na, az úgy néz ki egy kicsit, mintha azért íródott volna az egész könyv, hogy azt el lehessen mondani. Érezhetted, hogy nem bírja el a főszöveg (másképpen: ami ott ebből benne van, az elég ahhoz, hogy gondolatilag működjön) ezért került a végére, kvázi mellékletbe. De így - számomra legalábbis: maradt egy kis kielégületlenség, hiszen egy várt befejezés, néhány elmaradt válasz, néhány szereplő sorsának egy lépéssel több követése HELYETT kellett olvasni, és nem előre, hanem oldalra vitt. Érvényes technika az ollóval levágós zárás, de én még egy spulninyi tekerést vártam volna előtte. Csak keveset! A dramaturgia szinte követeli a folytatást!"

"A legérdekesebb, legizgalmasabb írásnak az Ákos könyve című regény bizonyult, profira valló történetvezetéssel, több idősíkban elhelyezett, jól megformált szereplőkkel, történetírói, írói tapasztalatról árulkodó írásmóddal. A szerző Ziegler Éva néven jegyzi, ám mivel az e-mail-címére eljuttatott értesítésre nem jelzett vissza, feltételezhető, a neve - Gárdonyi Géza eredeti nevére utalva - írói álnév. A kuratóriumnak örömére szolgálna, ha személyesen venné át a díját."